Zöldséges aposztróf. Finom!

*Szatócs’aposztróf*

A *grocer’s apostrophe* (*a fűszeres ’ jele*? *szatócs-aposztróf*? vagy valahogy másként?) sajnos csak most került be az angol–magyar részbe, de hát jobb későn, mint soha. Ez a bejegyzés most kárpótolj(?) a a kedves olvasót.

A *grocer’s apostrophe*-t a magyar–angolba persze nincs hová rakni, mert ugye magyarul aposztrófot éppenséggel használunk, na de rosszul…?

Mert mire is használatos a ’ jel? Csak hiány jelölésére: a 2005-ös Osiris-féle Helyesírás Mutatója az *aposztróf* címszótól a *hiányjel*-hez küld. (Gyanítjuk ugyan, hogy ha száz magyart megkérünk, írjon egy szép hiányjelet, kilencven-egynéhány ilyen gyökjelfélét kapunk: √.) Ennek a jelnek még rendes neve sincs: van neki a görögös – ezt leginkább az angoltanulók ismerik –, és van egy magyaros – a hiányjel – amely hallatán viszont egész másra gondolunk. Ritka, mint a magyar aposztróf.

Mindenesetre amikor mégis előfordul, betű után (*Hál’ istennek*), vagy szám előtt áll (*’98 őszén*). Hogy mi a dolga, már ennyiből látszik. Elrontani éppenséggel majdnem lehetetlen. (Azonban lásd alább…)

Az angolban (csak) hiányt jelöl a ’ jel? És miként tudja vajon az angol szatócs elrontani? *És miért pont a szatócsok?* Logikusan: egyfelől nyilván kiteszi, ahová nem kell; másfelől: nem írja oda, ahová dukál. Aki (nem okvetlenül a fűszeres!) pl. *Its Monday*-t ír az *It’s Monda*y helyett, elrontotta az aposztróf-használatot. De ez nem is lehet a *szatócs’aposztróf*, mert itt nem ’ jel van valami helyett, hanem éppenséggel a ’ jel hiányzik: ez akkor legfeljebb aposztrófa-hiány. Aki ellenben *I know it’s importance*-t ír az *I know its importance* helyett, az a szatócs’aposztrófot használja: a ’ jelet ott, ahol semmi dolga.

De tényleg semmi dolga? Ugyan miért teszik ide ezt a jelet? Miért épp ide teszik? Talán az angolban is mindig csak a hiányt jelöli? Nem lehetnek helyzetek, ahol nem kötelező az aposztróf, azaz éppen a norma bizonytalanít el?

Az aposztróf…
(a) hiányt jelöl (méghozzá a legtöbbször):
– azon belül is leginkább az összevont alakokban, pl. *doesn’t* a *does not* helyett; ezt ismeri minden angoltanuló
– rövidítésekben, pl. *gov’t* a teljes *government* helyett;
– évszámokban, pl.*’90* a teljesebb *1990* helyett; (ez a magyarul is ismerős kétféle ’ jel egyike)
– bizonyos „laza ejtések jelölésére”, pl. *’bout ’im*, ami kiírva *about him* volna, kiejtett /ə/-val és /h/-val; *G’day!* (kiírva *Good day!*);
– régies alakokban, pl. *’twas* az *it was* helyett
(b) birtokviszonyt jelöl:
*the grocer’s cap*; itt hiányról nincsen szó
(c) jól jön rövidítések múlt idejének leírásánál: *he KO’d him* – ez ugye így kevésbé tűnik múlt idejű alaknak ennél: *he Kod him*.
(d) jól jön néha magánhangzó-betűre végződő igék múlt alakjának írásánál: a *ski* múlt ideje ugyan „hivatalosan” *skied*, ez az azonban nem világos (mert olyan, mintha a *sky* ige múlt alakja volna), a *skid* egybeesene egy másik (nem is múlt idejű) alakkal; a *ski’d* viszont egyértelmű. Az *OKing*, *OKed*, *Oked* legalábbis furcsa, az *OK’ing*, *OK’ed*, *OK’ed* legalábbis kevésbé.
(e) többes számot jelöl: *A’s and B’s* (hiányról itt sincs szó), sőt: *in the late 1990’s*. Éberség! Már ezt is sokan helytelennek tartják: nem árulják el, miért volna az, viszont ugyanezt anélkül írják: *in the late 1990s*. Tegyék! Ha mostantól figyeljük ennek az írását, milliószámra találunk ilyet is, olyat is. Sőt ilyet is: *in the late ’90’s* – ahol ugye…)
(f) S ha valakinek ennyi jó kevés, írja le aposztróf nélkül, hogy *dot your i’s*. (Ja, hogy akkor nagy betűvel kell írni: *I’s*? A puristának, aki ezt mondta, üzenjük: ez csalás. Mi a kis *i* betűkre tett pontokról beszélünk, a nagyokra mellesleg nem kell pont.

A *grocer’s apostrophe* szótárunk szerint „rosszul/feleslegesen használt aposztróf, pl. *its* helyett *it’s*” (azért ez a példa, mert mellesleg ez az angolul írók egyik leggyakoribb és legmakacsabb hibája. Az *its* helyett *it’s* esetében se hiányról nincs szó, se többes számról – mint fent az (e)-ben –, ez két dolog egyszerű összetévesztése.
És hogy mitől kompromittálódik pont a szatócs? Attól, hogy a többes szám *-s* jelét is rendszeresen aposztróffal írja: *banana’s*, *pasta’s*. És minthogy táblái, feliratai folyton szem előtt vannak, iskolázatlanabbnak tűnik a népesség egészénél.

U.I. Egyébként Magyarországon is látni szatócs’aposztrófot, persze csak Hunglishban: egyik kedvencünk az *I’ am* írásmód. Persze aki ezt teszi, az még annyit sem tud, hogy ez egy hiányjel, mert ugye itt éppenséggel nem hiányzik az *am* szó *a*-ja.

Tíz (jól!) használt aposztrófot sorsolunk ki azok között, akik megválaszolják, vajon valami hiányát jelzi-e az itt a ’ jel (és ha igen, minek a): *szatócs’aposztróf*.

Kategória: Új szócikk | A közvetlen link.

2 hozzászólás a(z) Zöldséges aposztróf. Finom! bejegyzéshez

  1. zizi szerint:

    Én a kötőjelre gondolok. Amennyiben a “szatócsaposztróf” egy állandósult szókapcsolat (nyelvészek körében lehetséges), a szótagszámlálás alapján egybeírható/andó. Ez esetben suo iure szatócsaposztróf. Ha nem az, akkor kötőjellel írandó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.